"Fények vakondja" elnevezésű irodalmi pályázatunk eredménye a következő:
Vers kategória:
1. helyezett Terhes Gábor - turul jeligéjű - "Negyven évem komédiája" című verse. ..."
WASS ALBERT
KARÁCSONY IGAZ TÖRTÉNETE
" Most, hogy elcsendesült körülöttünk a világ és ragyog a betlehemi csillag, hadd mondom el nektek az én történetemet. A nagy titok történetét.
Lehet,hogy utoljára vagyunk így együtt a karácsonyi csillag alatt. Ezért hát nagyon is ideje, hogy továbbadjam nektek ezt a históriát.
A karácsony igaz történetét.
Nem a Mikulás és a vörös orrú rénszarvas
agyoncsépelt meséjét akarom elmondani.
Még csak nem is a pásztorokról és a kisded Jézusról szólót.
Ennek a történetnek a kezdete mindezeknél messzebbre nyúlik vissza.
Visszanyúlik abba a korba, amikor Isten
megteremtette a világot, és látta, hogy "nagyon jó minden, amit alkotott".
Isten megformálta az embert, belehelyezte őt ebbe a jó világba, és mindeneket az ő gondjaira bízott. És az ember ekkor még boldog volt.
Szíve csordultig megtelt örömmel, mert szerette a világot, amit Isten teremtett.
Aztán valami történt.
A Biblia szerint az Éden kertjében elbújva volt valahol egy kígyó. És volt egy bizonyos tiltott gyümölcs is, amely nemcsak a jónak, de a
gonosznak tudását is őrizte. Az embernek, aki ezt a sok ezer éves múltba tűnő bibliai történetet leírta, lehetett valami fogalma a történtekről, csakhogy szavakkal nem tudta jól kifejezni, ezért allegória segítségével írta le. Az ember mindig
allegóriát használ, mikor képtelen valamit rendesen megfogalmazni. A jelképes ábrázolás pedig gyakran félrevezető tud lenni.
Egy biztos: beszélő kígyó nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. És nem volt semmiféle titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a
gonosznak tudása, mivelhogy Isten nem teremtett gonoszt.
Valójában az történt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondolásai önmagáról, melyek távol álltak Istentől és távol álltak a számára
teremtett világtól.
Ezek az elképzelések aztán rendre kiterebélyesedtek benne, s ezekből,
az ő bensőjében, épített magának egy különálló és láthatatlan világot. Az álmok és ábrándok világát. Egy világot, amely már kezdett hihetőbb
lenni számára, mint az a másik, melyet Isten teremtett. Hogy haragvó angyal űzte ki lángpallosával az embert a Paradicsomkertből, az csak mese volt, amit lelki szükségből, a maga
igazolására talált ki a Biblia írója....
Az ember saját akaratából került ki onnan. Ha az allegóriák útját akarjuk járni, azt mondhatjuk: Isten világából az első emberi találmány, egy sokfokú létra segítségével került ki, melyet a maga világában együtt kalapált össze embertársaival, álmokból és ábrándokból.
Kikerült hát a hajdani Édenből, és a visszavezető utat azóta sem képes megtalálni.
Káin és Ábel álmodta a föld színére az első versengést, és ez a verseny irigységet, gyűlölködést és gyilkosságot szült.
És attól az időtől fogva az ember nem tudta jónak és szépnek látni a világot. Gonosznak és veszélyesnek látta. És minél inkább elhitte,
hogy gonosz és veszélyes, annál veszélyesebb és gonoszabb lett körülötte a világ. Azután, az idő múltával, már képtelen volt meglátni
Isten alkotásában a jót, a szépet.
És már csak a maga világát látta, amely telve volt gyűlölettel és szenvedéssel, igazságtalansággal, betegséggel és mindannak a
hiányával, amire pedig oly nagyon vágyott. Reménytelennek tűnő lelkiállapotában fegyvereket talált fel,amelyek egyre hatékonyabban
tudtak ölni. Betegségeket, melyek meg tudták hosszabbítani a szenvedést.
Oltalmazó pajzsokat talált ki a maga kiagyalta fegyverek ellenében és gyógyszereket a maga előidézte betegségek kezelésére, és az ember ezt
a gonosz tudást továbbadta, nemzedékről nemzedékre. Minden nemzedék hozzátett valamit ehhez a "tudományhoz", mígnem abból
a gonosznak olyan hatalmas és olyan bonyolult birodalma alakult ki -- körbezárva az emberiséget minden irányból -- , hogy a nagyon is létező
Isten már nem látszott többnek, mint álomnak.
Távoli és valószínűtlen álomnak.
Csak valahol az ember lelkének legmélyén volt még egy gyönge kis pislákoló fény.
Mint távoli emléke valami tisztának, valami magasztosnak, valami szépnek.
Valami szomorú vágyódás az elvesztett Éden után, tétova reménye a rég elfeledett, meleg és tiszta fény visszatértének.
A fénynek, amelyben úgy láthatná a dolgokat, amilyenek azok valójában,
és nem kéne tapogatózva keresgéljen a sötét homályában, hogy megragadjon valamit, ami nem is létezik. Itt és amott, jéghideg téli éjszakákon nehány ember fáklyákat gyújtott és a csillagvilágos szabad ég alatt fenyőfákhoz kötözte azokat, figyelve a feltörő lángokat.
És azokból a lángokból ábránd született, új vágyálom.
Kevéske remény volt rá, hogy ez az álom valósággá váljon, mégis sokat jelentett, csak rágondolni is.
Az emberek kezdték ezt az álmot megünnepelni.
A sötétségen aratott győzelem vágyálmát.
A meleg felülkerekedését a hideg fölött.
A tavasz diadalát a tél fölött.
És nemcsak a természet önmagán vett győzelmét, hanem az ember diadalát is, amit a maga szívén belül vívott ki, abban a kegyetlen és sötét világban, amit maga-magának fölépített.
Ez volt valójában karácsony kibimbózása.
Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára.
Isten azért elhatározta, hogy küld az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet,amit megérthet.
Jelet, amit követhet.
Jelzést, ami visszavezetheti őt a jóság és szépség világába.
Az üzenetet Jézus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek,
ember képében.
Innentől fogva már ismerheted jól a történetet.
A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának fényes csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerű pásztorokhoz.
Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet?
Mert ők a természet ölén éltek, Isten teremtett világában.
A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket városok kőfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi életük,
és a sok hiábavaló küzdelem a létükért.
"NAGY ÖRÖM JÓ HÍRÉT HOZZUK NÉKTEK! -- mondták Isten angyalai a pásztoroknak.
A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és megérezték az üzenet jelentését.
Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki született.
Valaki, akinek küldetése a világ megmentése kell legyen.
A pásztorok, izgatottságukban és örömükben, megjövendölt
Üdvözítőjüknek a legpompásabb nevet adták, ami csak szegényes szókincsükből futotta: "ÚJSZÜLÖTT KIRÁLY" -nak nevezték Őt.
Nehányan, bölcsek, ugyancsak fölismerték a csillagot és beszámoltak róla uralkodójuknak.
Elmagyarázták, hogy a különös csillag megjelenése jel, amely valakinek a születését jelzi.
Valakiét, aki minden eddigi uralkodónál nagyobb lesz a földön. Nevet is adtak az ismeretlennek a maguk tudása szerint, mondván: Ő lesz a
"KIRÁLYOK KIRÁLYA".
A karácsonyi történet további részleteit mindenki ismeri. A pásztorok követték a csillagot és megtalálták a kisded Jézust egy jászolban.
Megcsodálták Őt.
A történetnek erre a részére vonatkozólag írásos bizonyítékaink vannak.
Nincs viszont bizonyítékunk sem a három királyok és a bölcsek megjelenésére, sem az ajándékokra, amiket feltehetően hoztak.
Úgy tűnik, hogy ezekkel a részletekkel később kerekítette ki a történetet rajongó emberek túlfűtött képzelete.
Az egyetlen uralkodói tett, amiről tényleges bizonyítékunk van, a zsidók királyáé, aki akkoriban a Római Birodalom vazallusa volt, és
aki megparancsolta, hogy az ország minden újszülött kisdedét meg kell ölni.
Ebből is világosan kitűnik, hogy bár szóbeszéd
tárgya volt uralkodó politikai körökben, valójában senki sem tudta a helyet, ahol a KIRÁLYOK KIRÁLYA megszületett.
Senki emberfia, kivéve a pásztorokat. József és Mária elmenekültek Egyiptomba és nyolc évig éltek ott száműzetésben.
Majd, amikor visszatértek a szülőföldjükre, félrevonult zárkózottságban élték az életüket, kerülve,hogy a világ figyelmét kicsit is magukra
vonják.
A karácsonyi üzenet emléke azonban még akkor is tovább élt. Az emberek még mindig suttogtak az Üdvözítőről, aki azon az éjszakán megszületett
nékik, és aki egy napon majd megszabadítja őket elnyomóiktól.
Vágyaikban úgy jelent meg ez az új Üdvözítő, mint egy új Sámson, vagy egy új Dávid, ki a rendíthetetlen harcos erejével és rátermettségével jön majd, és kiverve az ellenséget felszabadítja az országot a római iga alól.
Később aztán, mikor Jézust szemtől szembe láthatták és megtudták, hogy Ő azért jött, hogy békességet hozzon a földre, nem pedig háborúságot,tanácstalanok és csalódottak voltak.
A tömegek nem akarták Őt azzal az Üdvözítővel azonosítani, akiről a próféták beszéltek.
Azok, akik látták Őt beteget gyógyítani, varázslónak mondták, azok pedig, akik hallották szólni, Keresztelő Jánosnak vagy valami hajdani
prófétának gondolták.
Csak igen-igen kevesek voltak, akik felismerték benne azt, aki Ő valójában volt. Az egyházi vezetők szembefordultak vele, mert az Ő tanításai ellentmondásban voltak vallásuk elfogadott tantételeivel.
A társadalom politikai vezetői ellene fordultak, mert Ő elvetette a lázadás kirobbantásának gondolatát.
Végül megölték, mert Ő nem az volt, akit vártak.
Megölték Jézust, az embert, fizikai testében, de a Megváltót, az isteni üzenetet, melyet Jézus hozott, mégsem tudták megölni.
Itt maradt az üzenet, bár csak nagyon kevesen értették meg és kevesek tudtak róla.
Ezeket a keveseket hívták apostoloknak és tanítványoknak, akik szétszéledtek a világban és kezdték magyarázni az örömhírt a népeknek,
mindnek a maga nyelvén.
De csak az egyszerű emberek értették meg, a tanulatlan, természettel együtt élő emberek.
A többiek, akik városokban laktak és álbölcsességek elméleteihez kötötték magukat, az üzenetben próbáltak olyan bonyolult valamit
találni, ami egyszerűen nem volt benne.
Az új vallás, amely Jézus élete és tanításai nyomán felépült, a kereszténység nevet kapta, és követői a szegények és elnyomottak voltak. Ez szította föl Rómában a zendülést, mely a birodalom
összeomlásához vezetett.
Ez szolgált alapul új birodalmak építéséhez.
Ahogy az idő múlt, tanult emberek, akik a tanítást mégsem értették egészen, Jézus emlékezete nyomán felállítottak egy teljes, új
tantétel-gyűjteményt. Az évszázadok során ezer és ezer embert sanyargattak, kínoztak és öltek meg Jézus nevében, úgymond "a kereszténység javára".
A Jézus nevével alapított új egyház nem értette meg az örömhírt sem.
Az ember túlságosan mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyre-egyre rútabbá tették.
E zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott a csúfság.
Ezek a téveszmék egyre több betegséget, egyre több
nyomort, egyre több bűnt eredményeztek.
A bűn, nyomorúság és betegség pedig a föld arcát megint tovább csúfította.
Az emberiség ördögi körbe keveredett. Alulról, az összezavart, emberalkotta elméletek mélyéből csak nagy néha ragyogott föl egy gyönge kis fénysugár a világosságból, mit Jézus hozott el közénk, hogy
meglelhessük a visszavezető utat Isten igazi
világába. Ezek a feltünedező, egymástól távoli kicsi fények aztán, ha halványan is, de mégiscsak kirajzolták az ember csinálta sötétségen
átvezető ösvényt.
"SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!"
Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer éven át, bár nehány hüvelyknyit.
Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.
És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető,mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult
feladatokkal foglalkozzon, mégis, az üzenetet általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak.
Mint ahogy, lelkük mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.
Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól.
Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség rakott a szemed elé.
A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte szemüveget.
Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette.
Amilyen az valójában. Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját,
a betegségek találmányát,
a szenvedés és gyűlölködés csinálmányát.
Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az ember maga alkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ.
Ez csak a színezett szemüveg világa.
Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik.
A lét alapvető törvényében: az igaz szeretet törvényében.
Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk
nem egyéb, mint egymásra ható erők különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet.
A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért.
Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet hiánya olyan, mintha
fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.
De hasonlítható a szeretet hiányával élő ember egy csodálatosan megalkotott MERCEDES autóhoz is, amelyben nincsen motor, jelképesen szólva.
Ha van okunk, arra, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az az egyetlen lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben.
A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémképek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak.
Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.
Ez a család, a mi családunk kedveseim, kicsi homokszem csak a világban.
De ha ti fel tudjátok fogni a karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind elkezditek működtetni,
úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, és segít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.
A világ, amelyben élhetünk, szép és jó.
A Csillagok, a virágok, a fák, a kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán,
a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan -- mindez így együtt a világ.
Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök.
Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban
nem egyéb, mint a fény hiánya.
Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem.
Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad. Mikor majd úgy látjátok, hogy a világ elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.
Veletek leszek mindig, ennek a karácsonynak az emlékezetében."
------------------------------------------------
Szepsy Eleonóra
Karácsonyi szimfónia
Gallai Attila azonos c.
szerzeményére
Odakinn hull, hull a hó,
és csikorgó hideg van.
Várakozás feszül a
sötét, rövid nappalokban.
Nyargaló szél hasít,
sír a didergő madár.
A fényre, Megváltóra
az emberiség várva vár.
Megszületett! Közénk jött
Jézus, az Isten Fia!
Ez lett a szentséges éj,
s Ő a világ Megváltója!
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.
(Oren Arnold)
------------------------------------------------
------------------------------------------------
Advent
Advent, másként ádvent, ádvënt, a félegyházi nép ajkán ádvint, Istensegíts székelyei körében edvent (adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti) az Egyház tanácsa szerint szent idő; az előző évszázadokban még négyhetes böjti előkészület karácsony ünnepére, a Megváltó érkezésére.
Igen jellemző, hogy a középkor hazai liturgikus gyakorlatában advent első vasárnapjának evangéliuma – eltérően a Missale Romanum előírásától – Jézusnak a szamár hátán való jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg. E jellemző megfontolások szerint a századok Királya vonul be az új egyházi évbe, amely – mint mondottuk – a polgári esztendőtől eltérően adventtól-adventig tart. A mi áttekintésünk is, éppen úgy, mint a jeles napokhoz fűződő európai hagyományvilág, természetesen ehhez a liturgikus esztendőhöz igazodik.
Csopak hajdani templomtitulusa Jézus jeruzsálemi bevonulása volt.* A búcsúnap a fentiek értelmében nyilvánvalóan advent első vasárnapjára esett.
Advent: így neveztetnek – írja* Bod Péter – a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklézsia a maga böjtit. De idővel a deák ekklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon: mert a Krisztusnak négy adventtussa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.
Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján. Minthogy ezek a napok a Krisztus testben eljöveteléről való szent elmélkedésekre készülő napok voltanak, kezdették ezeket megbőjtölni.
Bod Péter magyarázata a középkor szimbolikus szemléletét idézi föl. Eszerint az advent négy hete csakugyan Krisztus négyféle eljövetelét jelképezi: III. Ince pápa fogalmazása szerint megjelenik a test felhőjében, a kegyelem harmatában, a halál tusájában és az ítélet tüzében.
Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbűt, tápaiak ádventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtől való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák evangélikus tirpák népe is tartotta.* A zajos mulatságtól is tartózkodott, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.
Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak.
Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. Így él Ausztriában, Horvát, Cseh, Lengyelországban is, ami páratlan kedveltségét mutatja. A rítuskongregáció készséggel hozzájárult e középeurópai liturgikus hagyomány életbenmaradásához. A hitújító Szkhárosi Horvát András szellemeskedésnek szánt szójátékkal így gúnyolja:
Fegyverrel őrzi pápa ő szerzését,
Nagy Karácsony előtt agyaras miséjét.*
Az Evangyéliomi Kenyér Morzsalékok és Apostoli Búza Kalászok egyik prédikációjában* Padányi Bíró Márton így szól: Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek szokásán kívül, még nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az eő nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk.
Esztendő által való innepek napján – rendelkezik* a révkomáromi magyarszabók céhregulája – és egész adventban az arany misék idejin ifjabbik a mesterek között tartozik a gyertyákat meggyújtani.
A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Hagyományőrző helyeken alig veszik észre, ami pedig egyébként nehezükre esik: a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot. A havat különben még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért sem zúgolódik senki. Nagyzsámon (Jarnul Mare) ádventben a gyerekek hajnali harangszóval kelnek. Megjelölt helyen gyülekeznek és házról házra járva költögetik csengővel és énekszóval az alvó híveket, hogy idejében odaérjenek a hajnali misére. Utolsó nap mindenűn kapnak valami ajándékot, amelyen aztán igazságosan megosztoznak. Nagymányok német faluban a hajnali misékre kirendelt ministráns és orgonafújtató fiúk régebben az iskolában háltak, hogy a korai szolgálatot el ne aludják.*
A katolikus Csíkban régebben a betlehemes játékot is előadták a hajnali misén. Csak így indultak a falu házaiba betlehemezni.*
A hajnali mise sejtelmes varázsához még a századforduló táján is sok hiedelem fűződik. Számos erdélyi magyar helyen* azt tartják, hogy rorátétemplomozás alatt be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltve, a rendkívüli időben történő harangozás elől emberi és állati hajlékokba húzódnak és ott kárt okoznak. Főleg a teheneket szokták megrontani.
A fiatalságot is megfogja a hajnali miséből kicsendülő bizakodás, hiszen az ifjú szívek várakozása és ádvent hangulata közön olyan nagy az egyezés. Az Alföldön ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet eszik a lány, hogy édes legyen a nyelve, és így minél előbb férjet édesgessen magához. Máshol az első hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendő lány a harang köteléből kis darabot igyekszik szakítani és azt a hajfonópántlikájába varrja, s a hajában viseli, hogy farsangkor sok kérője legyen.*
A szerelmi varázslat igazi ideje, hathatós napjai: Szent András, Borbála, Luca, Tamás, beköszöntőül Katalin szintén ádventba esnek, amely egyúttal a téli napfordulat időpontja, a természet újjászületésének előkészítése, az embersors folytonosságának kozmikus szolgálata.
Az advent népszerű szentjeihez fűződő profán hiedelmek jó részének semmi köze az illető szent életéhez, legendájához. Az éjszakák mostanában a leghosszabbak, tehát ez az időszak varázslatra a legalkalmasabb. Minthogy pedig az Egyház ajánlja a szentek segítségül hívását: a néphit a maga mágikus várakozásait vonatkozásba hozza az említett napok szentjének nevével és hatalmával, azonban nemcsak a vallás tanítása és ajánlása szerint kéri közbenjárását, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.
------------------------------------------------
------------------------------------------------
Mi kacagtatta meg a Jézuskát?
József úton volt Máriával, hogy Betlehemben közölje: Dávid családjából származik. Ezt a hatóságok ugyanúgy tudhatták volna, mint a magunkfajta emberek tudják, hiszen oly régóta benn van ez az Írásban. Ekkoriban jött le Gábor arkangyal – ismét titokban – az égből, hogy utánanézzen az istállónak, amelyben a Szent Család fog lakni. Még ennek a tisztán látó arkangyalnak is nehéz volt fölfognia, hogy miért a legszánalomraméltóbb istállóban kell az Úrnak világra jönnie, és miért csak egy jászol a bölcsője. Legalább a szeleknek akart parancsolni, hogy ne süvítsenek olyan gorombán a réseken, a felhők pedig nehogy meghatódjanak és nehogy elárasszák könnyeikkel a gyermeket. Amikor végre fény gyúlt koponyájában, figyelmeztetni kellett még egyszer, hogy csak szerényen világítson és ne olyan fényesen kápráztasson és ragyogjon, mint a karácsonyi csillag.
Az arkangyal kiugrasztott az istállóból minden állatot: a hangyákat, a pókokat, az egereket. Elképzelhetetlen, mi történhetett volna, ha egy egér idő előtt megijeszti Máriát. Csak a szamár és az ökör maradhatott benn. A szamár, mert később szükség volt rá az Egyiptomba való meneküléshez; és az ökör, mert olyan óriási nagy volt, hogy az összes mennyei seregek sem tudták volna elvinni a helyéről.
Végül egy sereg angyalkát helyezett el sorban a tető peremén. Valami kisfajtájú angyalkák voltak, olyanok, melyek csak fejből és szárnyból állnak. Csendben kellett ülniük, figyelniük, s rögtön jelt kellett adniuk, mihelyt valami gonosz megtámadta a gyermeket meztelen szegénységében. Még egyet pillantott az angyalok körére, aztán megemelte szárnyait és elsuhogott onnan.
Jó volt így. Jaj, de mégsem egészen, mivel a jászol alján a szalmában egy bolha aludt. Ez a parányi szörny megmenekült Gábor angyal elől. Persze, ez érthető is. Hisz mikor volt dolga egy arkangyalnak bolhával!
És amikor a csoda megtörtént és a gyermek testet öltve feküdt a szalmán oly vonzó és megható szegénységben, az angyalok egészen oda voltak az elragadtatástól, s galamb módjára körülrepkedték a jászolt. Némelyik balzsamillatot legyezgetett a gyermekre; a többiek megigazgatták a szalmát, hogy egy szál se nyomhassa vagy szúrhassa meg.
Az ezzel járó zizegésre azonban felébredt az álomban alvó bolha. Halálra rémült, mivel azt hitte, kergetik, mint ahogy ez vele gyakran megesik. Körbeugrált gyorsan a jászolban, kipróbálta minden tudományát, azután a végső szükségtől hajtva belebújt a Kisjézus fülébe.
„Bocsáss meg! – suttogta izgatottan –, de nem tehettem mást; megölnek, ha elcsípnek. Rögtön eltűnök újra, isteni felség, csak hadd nézzek körül, hogyan tehetném ezt meg.”
Körülnézett tehát és már meg is volt a terve. „Hallgass ide, – mondta. – Ha minden erőmet összeszedem és te csöndben maradsz, akkor talán el tudnám érni Szent József feje búbját. Onnan pedig az ablak-keresztet vagy az ajtót.”
„Ugorj csak! – mondta a gyermek, úgy, hogy csak a bolha érthette meg. – Csendben maradok.” A bolha ekkor ugrott, de nem tudta elkerülni, hogy meg ne csiklandozza közben egy kicsit a gyermeket.
Ebben a pillanatban az Istenanya fölrázta álmából jegyesét:
„Ó, nézd csak! – mondta Mária lelkendezve – már nevet.”
------------------------------------------------
------------------------------------------------
Betlehemezés, betlehemes játék
(több szereplős → dramatikus játék;)
A legnépszerűbb karácsonyi paraszti → misztériumjáték, pásztorjáték. Hazánkban a középkorból magyar betlehemezés nem maradt fenn; az első magyar szövegek a 17. sz.-ból származnak, s iskolai előadás céljára készültek. A 19–20. sz.-i paraszti betlehemezés középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal. Két fő formáját ismerjük, az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott → bábtáncoltató betlehemezést. Több táji típusa alakult ki. Főbb jelenetei a következők lehetnek: a betlehemezés kezdődhet a → szálláskereséssel: József és Mária szállást keresnek, de a király, gazdag ember, kovács stb. nem ad szállást s az istállóba utasítja őket. A játék bemutathatja a keményszívűség büntetését is. A következő jelenetben az angyal költögeti a mezőn alvó betlehemi pásztorokat s az újszülött Jézushoz küldi őket. A pásztorok elmennek az újszülötthöz s ajándékokat adnak át neki. A játék részét képezheti a → Heródes-játék is, ezt azonban néha külön, vízkeresztkor adják elő. – A betlehemezés főszereplője a süket öreg pásztor, akinek tréfás félreértései a humor bő forrását képezik. A pásztorok félreértik az angyal latin szavát; tudatlanok de jószívűek és csekély javaikból szívesen adakoznak. Táncolnak, furulyáznak, énekelnek is. A betlehemezést adománykérő formulák zárják be. – A magyar betlehemes játékszövegekben Benedek András több szövegcsoportot különböztet meg. A legarchaikusabbak az erdélyi játékok, ezeket néha felnőtt férfiak adják elő, s a pásztorok → álarcot is viselhetnek. Egyik érdekes példája a Dunántúlra települt bukovinai székelyek csobánolása. – A dunántúli játékokban a pásztorok gyakran antikizáló neveket viselnek, mint Maksus, Koridon, Titirus s a barokkos irodalmi divatot tartották fenn. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg e játékokban.
***
– Irod. Benedek, André: Les jeux hongrois de Noël (Folia Ethn., 1950); Jeles napok (II. Magyar Népzene Tára, 1953); Ortutay Gyula: Kérdőív betlehemes játékok gyűjtéséhez (Ethn., 1956); Kardos Tibor–Dömötör Tekla: Régi magyar drámai emlékek (I–II., Bp., 1960); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
------------------------------------------------
------------------------------------------------
------------------------------------------------
------------------------------------------------
------------------------------------------------
Ady Endre:
Karácsony – Ma tán a béke...
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén` a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén`, hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…
1899
Csanádi Imre: A karácsony fája
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
------------------------------------------------
Adventi koszorú készítése
Közeleg az advent és évről-évre egyre népszerűbbek az adventi koszorúk. Nem feltétlenül szükséges előre elkészített koszorút vásárolni. Pénztárcakímélőbb és élvezetesebb, ha magunk készítünk egyet. Pár szükséges alapanyagból, némi kis kézügyességgel, rövid idő alatt hangulatos, egyedi adventi koszorút varázsolhatunk. Írásunkban részletesen ismertetjük a szükséges hozzávalókat, valamint a koszorú elkészítésének fortélyait.
Alapanyagok és kellékek:
Koszorúalapnak használhatunk a virágboltokban, piacokon árusított hungarocelből vagy szalmából készített 20-25 cm átmérőjű alapot, vagy drótalapot.
- Az alap borítására ízlés szerint alkalmazhatunk tuját, fenyőt, borostyánt. Ezek azért a legmegfelelőbbek, mert igen tartósak.
Feltétlenül szükségünk lesz 4 db gyertyára, amelyből hatalmas választék áll a rendelkezésünkre. Színük lehet egyforma, de akár 3 db egyszínű, a negyedik pedig eltérő. Alakra -tetszés szerint- választhatunk kicsit, vékonyat, tömzsit, hosszút, csavart gyertyát stb.
- Igen kedvelt a természetes hatású koszorú, amelyet díszíthetünk, tobozzal, bogyókkal, szeletelt szárított, naranccsal, almával. Használhatunk virágüzletben kapható ún. "betűzőt" is, amely általában selyemvirágból, tobozból, selyem levelekből előre elkészített kis csokor, amelynek szára műanyaggal bevont drót, hogy könnyen fel lehessen szúrni a koszorúalapra. Díszítésnek használjunk még szalagból készített masnit, amelyet már nem feltétlenül kell saját magunknak hajtogatnunk, ugyanis az előre elkészített un. "gyorsmasnik" is kiválóan megfelelnek. A koszorú felfüggesztéséhez is használhatunk szalagot.
A díszek rögzítésére, 0.8 mm átmérőjű drót szükséges.
Elkészítés:
1. A fenyőt és a zöldeket vágjuk fel 15 cm-es darabokra.
2. A drótból a mutatóujjunkra hajtva kis U betűket vágunk a zöldek rögzítéséhez. Ajánlatos a drót végét átlósan levágni így könnyebb lesz beszúrni az alapba.
3. A fenyőből és egyéb zöldekből 3-4 db-ot kis csokrokba fogunk, majd az alapra fektetve a száruknál fogva megtűzzük az U alakú drotokkal. Ezt a tevékenységet mindaddig csináljuk, amíg a koszorúalap teljes felületét be nem borítjuk.
4. 8 db 10 cm-es drótot levágunk majd fogóval, vagy esetleg drótvágóval megfogjuk, és akár gyertyalángnál vagy tűzhelynél a drótok végét addig melegítjük, amíg azok pirosan nem izzanak. Kettőt - kettőt a gyertyák aljába szúrunk.
5.A gyertyákat beleszúrjuk a koszorúba. Lehet egymás mellé a 4 gyertyát, lehet úgy, hogy hármat egymás mellé egyet külön, (középsővel szemben). A klasszikus és hagyományos elrendezés a koszorút négy részre osztó, szimmetrikusan betűzdelt gyertya.
6. A gyertyák közé helyezzük fel a díszeket. A bogyókat, gyümölcsöket, U alakúra hajtogatott dróttokkal rögzítsük. Ha tobozt is szeretnénk használni, akkor a tekerjük köré a drótot, csavarjuk meg erősen és így tűzzük fel a koszorúba.
7. Tűzzük a masnikat a gyertyák mellé. A drót végére kampót hajtunk, a masni közepére helyezzük, majd erősen megcsavarjuk, és feltűzzük a koszorúra.
Az első gyertyát advent első vasárnapján gyújtsuk meg, majd minden héten egy gyertyával többet.
A tésztához: 500 g liszt, 100 g vaj vagy margarin, 100 g zsír, 70 g porcukor, kevés só, 50 g élesztő, 2 db tojássárgája, 100 ml tej
A töltelékhez: 500 g darált dió vagy mák, 200 g cukor, 300 ml tej, 50 g mazsola, kevés vaníliás cukor és fahéj, 1 db citrom reszelt héja, 1 kanál méz
Elkészítés:
Egy tálba vagy gyúrótáblára helyezve a lisztet a zsiradékkal elmorzsoljuk, majd a langyos tejben oldott élesztővel, a tojások sárgájával, a porcukor és a só hozzáadásával tésztát gyúrunk belőle. A tésztából 4 db kis cipót formázunk, majd fél órát hűtőszekrényben pihentetjük. Közben elkészítjük a tölteléket. A cukrot a tejjel, a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal, egy kanál mézzel felforraljuk, 1-2 percig forrni hagyjuk, hozzáadjuk a darált diót vagy mákot, jól elkeverjük benne, majd kihűtjük. Kihűlés után 4 egyenlő részre osztjuk. A pihentetett tésztákat kinyújtjuk, a tölteléket ráhelyezzük, szorosan feltekerjük. Tojássárgájával megkenjük, majd meleg helyen fél órát pihentetjük, villával megszurkáljuk, s a tojás fehérjével megkenve hűtőbe helyezzük. 20-25 perc múlva közepes hőmérsékletű sütőben sütjük.
------------------------------------------------
Az ünnep süteménye: a mézeskalács
Őseink a mézeskalács készítés tudományát feltehetően még az Etelközből hozták magukkal. Tápláló, egészséges és tartós élelmiszer volt ez a sütemény, így nem véletlen, hogy könnyen nagy népszerűségre tett szert.
Az Indus-folyó völgyében talált 3000 éves leletek tanúsága szerint az emberiség már nagyon régen ismerte a mézet. A középkorban Magyarországon is fontos kereskedelmi cikk volt. Nem véletlenül, hiszen az emberek ezen a vidéken nem ismertek még más édesítőszert ebben az időben.
Az édességkészítés nem is volt mindennapos szokás. Különleges alkalom kellett hozzá, a sütés többnyire jelentős eseményekhez kötődött. Ilyen alkalmak voltak az ünnepek, ezek közül is legfőképpen a karácsony.
A mézeskalácsot korábban - főleg a nagyobb darabokat - cserépformában, később pedig ún. mézeskalácsütő formában készítették. Ezek az ütőformák leginkább fából készültek. A háziasszonyok egyszerűbb, kisebb formákkal, míg az iparosok inkább bőségesen díszített, nagy formákkal dolgoztak.
A formák úgy készültek, hogy egy fadarabba (mely leginkább egy mai húsvágódeszkához hasonlít) belefaragták negatívban a kívánt mintát. Ezt aztán kitöltötték a még puha tésztával, s így sütötték ki. A mézeskalács olyan lett, amikor a formából kivették, mint egy kis dombormű. Ilyenkor már csak a cukormázas díszítés volt hátra, s elkészült az ízletes sütemény.
Eredetileg otthon, a háziasszonyok készítették. Miután azonban a mézeskalács népszerűsége és ezzel az iránta való kereslet is nőttön-nőtt, hamarosan céhes iparág települt rá. A formákat mesterlegények, később pedig ötvösművészek készítették. Az így formázott mézes sütemények jeleneteket, tárgyakat, személyeket ábrázoltak. Ajándékozásuk, elfogadásuk pedig ünnep, szertartás része lett. A mézeskalács így az idők során egyszerű süteményből dísztárggyá, ajándéktárggyá vált. (Egyes helyeken például jegyajándékként vette a fiatalember választottjának a mézeskalácsszivet.
Manapság a háztartásokban leginkább karácsonykor készítenek mézeskalácsot. A hagyományokat felelevenítve ilyenkor az ünnep bensőséges hangulatát emeli a friss, illatos mézes sütemény, amit akár a karácsonyfa díszítésére is fel lehet használni.
Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelyből ma nagyon sokfélét vásárolhatunk. A szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a múlt században, és csak nálunk maradt hagyományos ünnepi édesség. Ez a finomság otthon is elkészíthető.
Szaloncukrot már a múlt században készítettek a cukszászok, de az édesség igazán a századfordulón vált divatossá. A reformkorban - francia minta nyomán - jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a fán lévő díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.
A budapesti Vendéglátóipari Múzeumban találhatunk régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírokat harmincféle színben, és megcsodálhatunk egy "ricselő gépet" is. Ez a masina tulajdonképpen egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját egy mozdulattal lehetett berojtozni. A századfordulón és a két világháború között a cukrászok a sütemények mellett fagylaltokat, cukorkákat, bonbonokat és szaloncukrot is készítettek. A híres cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, volt hogy naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét. Ha van időnk és kedvünk, mi is készíthetünk házi szaloncukrot a karácsonyfára.
------------------------------------------------
------------------------------------------------
Ajándékvásárlási kisokos
Néhány tanács, hogy a karácsonyi bevásárlásra fordított időt és energiát ne érezzük kárba veszettnek, az ajándékok esetleges cseréjekor sem.
A kereskedők gyakran azzal utasítják el a vevő minőségi kifogásait, hogy "akciós termékre nem vonatkozik a garancia". Holott leértékelt terméknél pontosan ugyanolyan jogok - kijavítás, kicserélés, vásárlástól való elállás - illetik meg a vevőt, mint a teljes árú termékeknél - tájékoztatta a távirati irodát az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) szóvivője. Egy kivétel azért van: ha a kereskedő a helyszínen felhívja a figyelmet a termék valamely hibájára - és emiatt értékelték le az árut -, akkor ezzel a hibával kapcsolatban a vevő nem élhet minőségi kifogással.
Több vásárlóval is megesett már, hogy amikor a hibás terméket visszavitte a vásárlás színhelyére, továbbküldték, mondván a termék javítható, de a szerviz az illetékes. Ne hagyjuk magunkat lerázni! A fogyasztóvédelmi törvény alapján mi választhatjuk meg, hogy a terméket hiba esetén a vásárlás helyére vagy a szervizbe visszük-e. Ha az üzletbe vittük vissza, ők kötelesek intézkedni kijavításáról vagy a cseréről. Már a vásárlásnál sem árt tájékozódni afelől, van-e lehetőség cserére. Ez különösen karácsonykor aktuális kérdés, hiszen előfordul, hogy az ajándék nem tetszik, van már olyan, vagy a méret nem jó.
Már a vásárlásnál nem árt tájékozódni afelől, van e lehetőség cserére.
Ha a kereskedő ilyen okból is felvállalja a cserét, azt nem árt vele ráíratni a blokkra. Bár gyakran előfordul, hogy azt javasolják a boltban, vásároljuk le a hibás termék árát, ilyen esetet a fogyasztóvédelmi törvény nem ismer. Minőségi kifogás esetén tehát nem vagyunk kötelesek elfogadni azt az ajánlatot, hogy a visszavitt áru helyett valami mást válasszunk. Ha ez megfelel nekünk, rendben van, de ragaszkodhatunk a javításhoz, a cseréhez, sőt a teljes vételár visszafizetéséhez is.
Ha az adásvételkor nem látjuk a maga valóságában az árut - például internetes vagy teleshopos vásárlás esetén - speciális jogaink vannak. Legfontosabb, hogy nyolc munkanapon belül indoklás nélkül elállhatunk vásárlási szándékunktól - azaz a szerződéstől. A Kosár magazin december 13-án megjelenő számában - ami szaloncukor- és pezsgőtesztet is közöl - még többet megtudhatunk fogyasztói jogaink érvényesüléséről.
