Bejelentés



Szegedi Látássérültek oldala
Frissítve: 2014.október 22.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.








Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Hírek
ÚJABB NYERTES IRODALMI PÁLYÁZAT!

"Fények vakondja" elnevezésű irodalmi pályázatunk eredménye a következő: Vers kategória: 1. helyezett Terhes Gábor - turul jeligéjű - "Negyven évem komédiája" című verse. ..."

tovább >>



Az általunk előadott prózai irodalmat olvashatod itt!

Visit this site. ------------------------------------------------- RADNÓTI MIKLÓS: ALKONYI ELÉGIA Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd; az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. A nap zaja elúszik messzire, lépek s mintha suttogásban járnék, fut macskatalpain a tompa fény, halvány árnyat szűl a vastag árnyék. Régi halottaimnak húsa fű, fű és virág s mindenhol meglelem; vékony illatukkal álldogálok, s oly megszokott immár a félelem. Fodrozó füst az ákácok sora, a hallgató sötét rájukhajolt, előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. Esti béke, téged köszöntelek, az úton nehéz napom pora száll; lassú szívemben ilyenkor lágyan szendereg a folyton készülő halál. ******* FEKETE ISTVÁN: CSIGA-BIGA Elindult egy csiga-biga, ország-világot látni, Ungot, berket, öregerdőt, nagy rónát bejárni. Híres lenni, messze menni: ez volt minden vágya Hátán háza, tarisznyája, selyempárnás ágya. Megy a csiga, megy sietve, egy hétig, két hétig, Gyalogúton, kocsiúton végestelen végig. Ki a kertből, be a kertbe, hajh! de nagy a világ! S nagysokára el is érte egy ház magas falát. Itt a csiga feltekintett, fel a magas égre, S büszkén hitte, mindent bejárt, ez a világ vége. Mert igaz, ment nem egy napig, de legalább százig, És el is ért – szegény csiga – el a szomszéd házig. ------------------------------------------------- ABLAK...... Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: ...az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak. Tanulság: Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. ------------------------------------------------- Rácz Lilla: Este a tóparton A parton bársonyhajú csend oson, mezítláb, halkan a lágy homokon, nem zavarom a csendet, hallgatok, - azt mondják, messziről száz fény ragyog. Cigány lantosunk, a kóborló szél őrködő jegenyék húrján zenél, remegve fülelek, mit is izen? - azt mondják, ezüsthíd fut a vizen. Vitorlás surran, hogonycsobbanás, lopva loccsan az evezőcsapás, már távolodik, nesze elhaló, - azt mondják, Yolle, karcsú, szép hajó. Ülünk a mólón, elhagyott padon, valahol hajófütty úszik a tavon, még mindig hallom, elhalt bár régen, - azt mondják, csillagok égnek az égen. Zenélj, éjszaka, s ezerhangú tó! Legyen a dalod csöndes altató, édes hangjaidból sohasem elég, - azt mondják, menjünk, mert felhős lett az ég. ------------------------------------------------- Heltai Jenő: A modell Egy egyszerű kültelki lányka (Tizenhat éves, jó falat) "Leszek modell! " Így szólt magában És egy festőhöz fölszaladt. Mert megfelelt az arc, a termet, Így szólt a piktor: "Aktra termett E karcsú test... e két halom... Vetkőzz hamar le, angyalom! " És mert a célhoz ez vezet, A kis modell levetkezett. Mit tudta ő, a balga gyermek, A neveletlen vadvirág, Hogy fölfedezve már a szappan, És él vele a nagy világ. Mert fogyatékos volt a teint-je, A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye! E karcsú test... e két halom... Izé... gyerünk csak angyalom, Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar, Segítünk rajta csakhamar. " És karon fogta, ahogy illik, A fiatal, de balga nőt, A szomszédos fürdőszobába Diszkréten átvezette őt. Ott állott martalékra várván A kád... fenékig csupa márvány! Ami fürdőnek a jele, Színültig vízzel volt tele. Festőnk a kádra mutatott, Köszönt és eltűnt: "Jó napot. " Elmúlt egy óra meg néhány perc -- A lány nem jön ki. Ej mi ez? A piktor hosszasan eltűnődik "No, most már szörnyen tiszta lesz! " Benyit, ijedten hökken vissza: Ott áll a lány, a vizet issza És keservesen sírni kezd: "Én nem bírom kiinni ezt! Ha mindig ennyit inni kell, A fészkes fene lesz modell. " ------------------------------------------------- Romhányi József: Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát Az Új Bárány riportere felkereste Ordast. Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd. -Igaz volna ama vád, hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát? -Egy nagymamát? Egy grammot se! Ez az egész csak Grimm-mese! -Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád? Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát? -Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek! Én még az almát is hámozva eszem meg. -Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten, mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten. -Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba. Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta, s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok, a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott. -Én úgy tudtam, hogy önnél szabály, hogy csak friss húsárut zabál. -Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve, zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze. -És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva? -Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka! ******** Romhányi József: Egy kos párbeszéde a visszhanggal Egy kos szerette, ha szembe magasztalják, ezért a visszhanggal nyalatta a talpát. - Ki az, aki mindig okos? - Kos! - De sohasem tudálékos? - Kos... - Öltözéke választékos? - Kos... - A gyapja százszázalékos? - Kos... - Kurtán felelsz. Ez szándékos? - Kuss! ------------------------------------------------- KAMJÉN ISTVÁN: A POFON A reggeli hajón mindig nagy volt a tolongás, hatalmas kosarakkal, batyukkal igyekeztek a kofák a városi piacra. Vitték a földiepret, a baromfit. A matróz, aki a jegyeket vizsgálta, hiába csitította az utasokat, nagy lökdösődéssel tódultak a hajóra. Pedig amúgy is zsúfolt volt, hiszen a hetedik állomáson szedte fel most az utasokat. - Adjon már egy kis helyet, hadd tegyem le a kosaramat! - Segítsen már levenni a hátamról ezt a nehéz batyut! - Jaj, a lábam, nem lát! Istenem, pedig most operálták a lábamat. A hajó hosszan sípolt, és elindult fehér, tarajos hullámokat verve. Az emberek elhelyezkedtek, és már folyt a terefere. A libák közbegágogtak, nyilván szívesebben úszkáltak volna a Duna friss vizében, mint hogy összekötött lábakkal kuksoljanak a szalmával bélelt kosárban. Csikós Bálintné hirtelen megrándult; nagy, fekete szemét rászögezte a jóképű, izmos fiatalemberre, Bató Lajosra, tekintete dühös méltatlankodást tükrözött. Kis idő múlva felszisszent, és hangosan kifakadt: - Hallja, úgy pofon találom törölni, hogy kiesik mind a két szeme! Bató meghökkenve nézett a szép asszonyra. Mért akarja őt képen törölni, hát még rá sem szabad nézni?!... De már csattant is a pofon. Előbb jobbról, aztán balról. Batónak égett az arca, szeme előtt csillagok szikráztak, s úgy érezte, mintha a hajó nem előre menne, hanem forogna, mint a vásári körhinta. A szép asszony meg egyre pörlekedik, szidja, átkozza: kisülhetne a szeme, mit gondol, tisztességes asszony ő, hites ura van neki, aztán egy ilyen senkiházi szemtelenkedik vele… Bató hol az egyik, hol a másik ábrázatát tapogatja; mintha parázs sütné; körülötte meg gúnyosan kacagnak rajta. Néhány asszony mindjárt Csikósné pártjára áll, és mindenféle szoknyavadásznak titulálják… A következő pillanatban a szép asszony előrekap kezével; most mintha még alaposabban belecsíptek volna. Ki lehet az a szemtelen pimasz, aki odáig merészkedik, hogy éppen elölről csípje meg a combját? De ebben a minutában a gúnár elgágintotta magát, és nagy begyesen nyújtogatta nyakát a kosárból. Csikósnénak olyan lett az arca, mint a piros rózsa, röstelkedve lesütötte nagy, fekete szemét, és igen szelídre vált hangon szólt Batóhoz: - Bocsásson meg, nahát, ez a piszok gúnár… Én meg azt hittem, maga volt… Ne haragudjon… - azzal lágyan végigsimogatta a pofonok helyét. ------------------------------------------------- Juhász Gyula: Juhásznóta Szeged táján, réges-régen A füvellő téres réten Etelének tábora volt, Az ükapám ottan dalolt. Juhászlegény, szegény legény Bandukolt a Tisza szegén, Talált egyszer egy nagy kardot, Öreg isten kardja, az volt. Neki a kard minek kellett? Ő csak járt a Tisza mellett, Nézte a csillagos eget, Meg a bárány-fellegeket. Nézte egy lány csillagszemét, Amely fényes, amely setét S míg a hadak egyre jártak, Átnótázott éjszakákat. Juhászlegény, régi legény, Az utódod így lettem én, Csillagos ég, bárányfelleg, Tőlük neked mit üzenjek? Hogy a hadak járnak ma is? Lányok csillagszeme hamis? Juhászlegény sorsa bánat S átkoznom kell ükapámat? ------------------------------------------------- Móra Ferenc: CSALIMESE Jaj, de furcsát álmodtam! Király voltam álmomban. A koronám tök hajából, A paripám lenge nádból S hajaha! Répából volt a sarkantyúm taraja. Jaj, de furcsát álmodtam! Háborúban is voltam: Két nagy szúnyog szállt fölöttem, Mogyoróval lövöldöztem, S ott maradt Másfél szúnyog nem egész egy nap alatt. Jaj, de furcsát álmodtam! Lábam nélkül táncoltam, Falu tornyát eltapostam, Szénaboglyát szétrugdostam, S belüle Kilátszott egy kis egérnek a füle. Jaj, de furcsát álmodtam! Ijedtemben elbújtam. Bújtam ebbe, bújtam abba, Búzaszembe, kendermagba, S haja hopp! Kendermagba egy kis csirke bekapott. -------------------------------------------------


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?







Keresés a honlapon



Szavazás







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!